RÓMEÓ & JÚLIA (Duódráma) R: Megyek hát, s tüstént szólítom kedvesem, Hisz biztos reám vár talpig tetvesen. De csitt! Mi fény villózik amott? Konnektorba nyúlt, s ettől görcsöt kapott. Ó, én egyetlenem, segítenék máris, De nem teszem, hisz látom élvezed a fázist. J: Bűzt hoz a szellő, ez Romeó lenne? Ilyen szaga neki van, biztos vagyok benne. Elindult felém, ide vezet útja, Remélem, hogy erejéből több menetre futja. Jöjj hát szerelmem, s csókold meg ajkamat, De sietned kell, mert bélgiliszták hajtanak. R: Mily furcsa a hangja, csak nem esett baja? Tán rühes a kedves, hogy hullik a haja? Ó, a galád tele van kéjjel, Biztosan megcsalt mással az éjjel. J: Ne szólj így Romeó, hisz meg szűz vagyok. R: A füledre kedves, attól hallasz nagyot. J: Szerelmem Romeó, ne gyanúsíts engem, Hisz éjjel az odúm csak terád fentem. Loboncos trombitád, mely igen derék fajta, Nyújtsd fel hát iziben, s felhúzlak rajta. R: Értem a terved, fáj a fogad a golyóra, Húzzon fel inkább a Vágó Pisti rolója. J: Hármat kérek kedves, ölelj, csókolj, szeress, Szoknyám alatt iziben mamutfészket keress! R: Ide figyelj kedves! Mit mondassz, csupa vidámság, De nincs itt a Dévényi, ez nem három kivánság. S most mondok neked szépet én is Júlia: Arcod látvanyátol kipusztul Grúzia. J: Szerelmem Rómeó, hangod mint az álom, Meredő tagodat epedve várom. Tudom, hogy féltél, s éjjel reám vártál, S félelmed jeléül megtelt az ágytál. Tudom, hogy szeretsz, s imádsz kellőképpen, Vizelő kacséd kimutatta nékem. R: Szót se többet erről, hisz elég a bajom, Az engem ért csapást szó nélkül nem hagyom. Keserű a sorsom, melynek tűz az oka, Házunk égésének nagy volt a foka. J: Ezek után Rómeó nem élet az élet, Haljunk meg együtt, igyuk meg e mérget. Az élet örömeit már élvezni nem merem, Mert napok óta sajog, s gyötör aranyerem. Ég veled hát kedves, az életet már utáltam, S ha meghaltam, jöjj te is utánam. (Julia megissza a mérget, s meghal.) R: Balga lány, mit képzelsz! Hogy halni veled menjek? Odébbállok, s inkább maszturbálok egyet.